Az utóbbi hetekben sok olyan értesülés és hír jelent meg a nyugati médiában, amelyből azt a következtetést lehetett levonni, hogy Oroszország nukleáris háborúra készül, vagy legalábbis számol a lehetőségével. De hogy a fegyverkezés, fenyegetőzés és az ukrán és szíriai katonai intervenció mellett valóban akar-e háborúzni a Nyugattal, azt az alábbiakban mérlegre tesszük.
Egy moszkvai lakótelepen óvóhely építésére vonatkozó plakátok jelentek meg a közelmúltban, amely az Egyesült Államok és szövetségesei által végrehajtott nukleáris csapás esetén menedékként szolgálhat a Volgai Körút lakossága számára - értesülhettek az ellenzéki aktivista, Alekszej Navalnij twitterének követői. A széles körben közzétett plakát azonban - mint utóbb kiderült - hoax volt, valószínűleg csak az ötszáz rubeles "hozzájárulás" begyűjtésére irányult a kihelyezése, nem az városrész hatóságai rakták ki.
Komolyabb visszhangot kapott viszont az orosz médiában az a tény, hogy a szentpétervári kormányzó, Georgij Poltavcsenko 30 dekagrammos kenyérfejadag biztosítására vonatkozó tervet dolgozott ki, amely húsz napon keresztül a város teljes, az ötmilliós lakossága számára garantálná ezt a mennyiséget, sőt erre elő is irányzott 160 millió rubelt. A kormányzó az egész országra vonatkozóan javasolta a kenyér fejadagra vonatkozó terv kidolgozását hadiállapot esetére - hosszabb időre véleménye szerint, a modern fegyverek miatt nem szükséges. Ezen túlmenően a rendkívüli veszélyhelyzetek esetén üzembe álló tájékoztatási rendszert is kipróbálták a hónap elején - mindez nem a biztonáságérzetét erősítette az embereknek, - valószínű azonban, hogy a városvezetés csupán a népszerűségét kívánta megerősíteni, hiszen a 900 napos leningrádi blokád emléke továbbra is mélyen él az oroszokban.
A következő riadalmat keltő megnyilatkozás az orosz "Liberális Demokrata Párt" vezetőjének száját hagyta el, aki azt mondta, hogy Hillary Clinton hatalomra kerülése egyet jelent a nukleáris háborúval. Nos, Vlagyimir Zsirinovszkij kijelentése otrombaság ugyan, és az amerikai választások befolyásolásaként is értelmezhetnénk, ha az orosz parlament harmadik legnagyobb frakciójának vezetője gyakorolna bármilyen hatást hazája törvényhozására. Ez (mármint a befolyása) azonban csupán a kormány előterjesztéseinek megszavazására korlátozódik, egyéb hatása nincs az orosz politikára - úgy is mondhatnánk, hogy a politikus biztonságos távolságban van a nukleáris rakéták indítógombjától.
Az apokalipszis-várók már gifet is gyártottak a radioaktív hamus híradóból
Sokakat aggodalommal töltött el a haderő toborzása, a Nemzeti Gárda megalakítása. Az orosz kormányzat ugyanis olyan törvényt alkotott, amely megteremti annak lehetőségét, hogy a tartalékosok és veteránok hat hónapra szerződéses állományú katonaságot vállaljanak, valamint elkezdték a nemzeti gárda sorainak feltöltését. Jelenti-e mindez egy közelgő háború előszelét? Nem feltétlen. Sokkal inkább valószínű, hogy a hazai problémák megoldása végett erősítik meg az ország haderejét: és itt nem csak a természeti csapásokkal vagy egyéb katasztrófákkal szembeni hatékony fellépésre kell gondolni. Az ellenzék félelme az, hogy az esetleges belső rendbontások "kezelésére" hozták létre a Nemzeti Gárdát. Az ok azonban ennél is prózaibb lehet: a vidéki városokban a gazdaság annyira nem működik, hogy szinte az egyetlen megélhetési lehetőség, ha a férfi bevonul és szerződéses katonaságot vállal. Ukrajnában rengeteg ilyen kilátástalan, egzisztenciális nehézséggel küzdő "kontraktnyik" - azaz szerződéses katona harcolt a szeparatisták oldalán.
Szintén nyugtalanító tény, hogy Oroszország a balti államokkal határos Kalinyingrádba nukleáris töltetekkel felszerelt rakétákat telepített. Ez okozott némi riadalmat a NATO-tag balti államokban és Lengyelországban is, amelyek kifejezetten a rakéták hatósugarába esnek, de Igor Konasenkov, az orosz Védelmi Minisztérium szóvivője igyekezett eloszlatni az aggodalmat, és bejelentette, hogy a rakéták az amerikai kémműholdakat veszik célba. A litván belügyminiszter szerint - akinek országa egyébként szomszédos a fent említett területtel - ez csupán egy tárgyalási taktika, noha elég barátságtalan.
Mindemellett Oroszország és az Egyesült Államok kapcsolata a hidegháború óta nem tapasztalt válságba került, amióta az amerikaiak felmondták az együttműködést a szíriai rendezésben, és felvetették, hogy szükséges megvizsgálni, nem követett-e el az orosz fél háborús bűncselekményt. Putyin elnök ezt a lépést annyira nehezményezte, hogy az állami kézben lévő orosz média egyből háborút kezdett vízionálni, mivel az elnök pedig felmondott egy sor nukleáris megállapodást - például a tizenhat éve megkötött, hadászati célú plutónium-készlet csökkentésre vonatkozót. A szerződések felújítását pedig olyan gazdasági és pénzügyi feltételekhez szabta, amelyek gyakorlatilag a Krím-félsziget annektálása kapcsán bevezetett gazdasági szankciók visszavonását jelentetnék. A két ország közötti kapcsolat közti mélypontot mutatja, hogy az oroszok légvédelmi rendszert állítottak üzembe Szíriában, és nem tartották kizártnak, hogy akár amerikai repülőgépet is lelőnének - annál is inkább, mert mindenféle együttműködést felmondtak a légtér használatának egyeztetése kapcsán is. Ezek az egyeztetések - amelyek Izraellel eddig nagyon jól működtek - megakadályozták, hogy egymás gépeit lelőjék a szíriai polgárháborúban a különböző fegyveres csoportokat támogató hatalmak. Ennek veszélye most megnőtt. Arról nem is beszélve, hogy Oroszország annak lehetőségét is felvetette, hogy katonai jelenlétét Kubában és Vietnámban is megújítja, valamint mintegy ötezer desszantost küldött az Egyiptommal közös hadgyakorlatra a Közel-Keletre. Mindezek mellett Dmitrij Kiszeljov, az állami média egyik propagandistája ismét belengette a "radioaktív hamuvá" válás lehetőségét az Egyesült Államok számára.
Nyilván felmerül a kérdés, ha nem akar háborút kirobbantani, akkor mi Putyin célja ezekkel a lépésekkel? A New York Times által megszólaltatott orosz politológus, Jekatyerina Schulmann szerint nem csak annak hangsúlyozása, hogy az Egyesült Államok jelenlegi és leendő elnökének is egyenrangú tárgyalópartnere nemzetközi kérdésekben, hanem a hazai problémákról tereli el a figyelmet: az egyre nagyobb lyukról a büdzsében, és a rezsitarifák drasztikus megemelkedéséről. További komoly gondot jelent a társasházak lakói számára az úgynevezett "nagyfelújításra" szedett hozzájárulás: az elöregedő lakásállomány felújítására ugyanis a központi költségvetés nem tartalmaz keretet, a lakók számára viszont elviselhetetlenül magas terhet jelent a saját lakásfenntartásuk mellett a közös tulajdonú részek felújításának finanszírozása.
Drasztikusan csökkennek az egészségügy kiadásai és hosszú évek után először a hadászati kiadásokat is visszavágták. Putyin hatalomrakerülése óta először csökkennek a reálbérek, és a óriásiak a cégek dolgozóik számára ki nem fizetett bértartozása. "Látom a retorikája bizonyos mértékű eszkalálódását, amely nyilvánvalóan a szokásos tárgyalási módra való hangolódás - jegyezte meg Schulmann a New York Times riporterének, aki a jelenlegi szituációt az ukrajnai eseményekkel hasonlította össze - először az eszkaláció, aztán a konzultáció, végül egy lépés hátra. Ez, úgy tűnik a szokásos taktikája, amely - mint látható - működik".
Források:
The Washington Post
The New York Times
inosmi.ru
Vkontakte, 1tv.ru