Egyik kedves barátunk az iraki Erbilben dolgozik, ami Moszultól mintegy 80 kilométerre van, Kurdisztánban. Noha hétről-hétre izgulunk, hogy mikor jön már haza, azt mondja, a helyi pesmerga harcosok viszonylag biztonságos és élhető környezetet biztosítanak az ott élőknek, hozzájuk nem jutottak el a lefejezős, darabolós gyilkosok, akik magukat Iraki és Levantei Iszlám Államnak nevezik, közismertebb nevükön az Isis. Persze ha gond van, a külföldieket igyekeznek azonnal evakuálni. Nos, Zoli ezúttal így írt:"Ma egy templomkertben voltam, ahol sátorokban több mint 200 család él, többségük közel egy hónapja. Ellátásukról a helyi keresztények gondoskodnak.Rengeteg a kisgyermek, Douglas atya, - aki készségesen körbevezetett a táborban - miközben bevezetett egy, a templomkertben lévő, kb 120 négyzetméteres lapos tetős épületbe. Elmondta, hogy a legnagyobb gondot az újszülöttek ellátása jelenti.- "2 napja, egy hete, két hete, 10 napja született" - mutatja a kis aprótalpúakat, akik édesanyjukkal együtt ebben, - a templomon kívül egyedüliként légkondícionált - épületben élnek. Jelenleg is van 4 utolsó idős kismamánk, és sokuknak már csak napjaik, vagy egy-két hetük van a szülésig.A templomkertben élők nagyon kedvesen fogadnak, kérdezik honnan jöttem.- Magyarország, Hungarisztan, Magyarisztán, válaszoltam, amire felcsillan a szemük. -Ááá Hungaria, Nokia! -mondják felcsillanó szemmel.-Erre rávágom, hogy igen, Nokia, meg Puskás, de őt már csak néhány idősebb keresztény kurd bácsika ismeri.Régen, Puskás, ma Nokia, na, így múlik el a régi idők dicsősége... :)Cégem és egy másik külföldi cég jóvoltából mobil kézmosókat, keleti, és nyugati típusú mobil wécéket hoztunk. Körbeállják, látszik rajtuk, valóban őrülnek nekik. Belecsimpaszkodik a karomba egy idős nénike, kérdezi, mik ezek, - megmutatom neki, felcsillan a szeme: így már nem kell átgyalogolnia az egész táboron.Mindenhol gyerekek, szaladgálnak, kergetőznek, csúszdáznak, rajtuk nem látszik, milyen borzalmakon lehetnek túl. A fiatalok a napszemüvegemet dicsérik, kérdezik mennyi volt, a szintén velem lévő testvérem szó nélkül átnyújtja nekik az övét.Nagy a meleg, több, mint 45 fok árnyékban, nekünk európaiaknak ez horror. Ráadásul éjjel sincs sokkal hidegebb, hajnalban, 4 óra körül is 23-25 fok van.Lassan búcsúzunk, de nem sokáig, hiszen naponta visszajárunk majd. Integetnek, nevetnek ránk, még utánunk is jön Douglas atya, hogy menjünk, kész az ebéd, de udvariasan elhárítjuk az invitálást, van elég éhes száj, mi majd megoldjuk a Camp-ben, vagy hazafele valamelyik út széli sütödében.Ma is érdemes volt felkelni!"
