Orosz kapcsolat

Egyik kedves barátunk az iraki Erbilben dolgozik, ami Moszultól mintegy 80 kilométerre van, Kurdisztánban. Noha hétről-hétre izgulunk, hogy mikor jön már haza, azt mondja, a helyi pesmerga harcosok viszonylag biztonságos és élhető környezetet biztosítanak az ott élőknek, hozzájuk nem jutottak el a lefejezős, darabolós gyilkosok, akik magukat Iraki és Levantei Iszlám Államnak nevezik, közismertebb nevükön az Isis. Persze ha gond van, a külföldieket igyekeznek azonnal evakuálni. Nos, Zoli ezúttal így írt:

"Ma egy templomkertben voltam, ahol sátorokban több mint 200 család él, többségük közel egy hónapja. Ellátásukról a helyi keresztények gondoskodnak.

Rengeteg a kisgyermek, Douglas atya, - aki készségesen körbevezetett a táborban - miközben bevezetett egy, a templomkertben lévő, kb 120 négyzetméteres  lapos tetős épületbe. Elmondta, hogy a legnagyobb gondot az újszülöttek ellátása jelenti.

- "2 napja, egy hete, két hete, 10 napja született" - mutatja a kis aprótalpúakat,  akik édesanyjukkal együtt ebben, - a templomon kívül egyedüliként légkondícionált - épületben élnek. Jelenleg is van 4 utolsó idős kismamánk, és sokuknak már csak napjaik, vagy egy-két hetük van a szülésig. 

A templomkertben élők nagyon kedvesen fogadnak, kérdezik honnan jöttem.

- Magyarország, Hungarisztan, Magyarisztán, válaszoltam, amire felcsillan a szemük. -Ááá Hungaria, Nokia! -mondják felcsillanó szemmel. 

-Erre rávágom, hogy igen, Nokia, meg Puskás, de őt már csak néhány idősebb keresztény kurd bácsika ismeri. 

 Régen, Puskás, ma Nokia, na, így múlik el a régi idők dicsősége... :)

Cégem és egy másik külföldi cég jóvoltából mobil kézmosókat, keleti, és nyugati típusú mobil wécéket hoztunk. Körbeállják, látszik rajtuk, valóban őrülnek nekik. Belecsimpaszkodik a karomba egy idős nénike, kérdezi, mik ezek, - megmutatom neki, felcsillan a szeme: így már nem kell átgyalogolnia az egész táboron. 

Mindenhol gyerekek, szaladgálnak, kergetőznek, csúszdáznak, rajtuk nem látszik, milyen borzalmakon lehetnek túl. A fiatalok a napszemüvegemet dicsérik, kérdezik mennyi volt, a szintén velem lévő testvérem szó nélkül átnyújtja nekik az övét. 

Nagy a meleg, több, mint 45 fok árnyékban, nekünk európaiaknak ez horror. Ráadásul éjjel sincs sokkal hidegebb, hajnalban, 4 óra körül is 23-25 fok van.

Lassan búcsúzunk, de nem sokáig, hiszen naponta visszajárunk majd. Integetnek, nevetnek ránk, még utánunk is jön Douglas atya, hogy menjünk, kész az ebéd, de udvariasan elhárítjuk az invitálást, van elég éhes száj, mi majd megoldjuk a Camp-ben, vagy hazafele valamelyik út széli sütödében.

Ma is érdemes volt felkelni!"

Egyre szűkül az ukrán hadsereg gyűrűje az orosz-párti szeparatisták körül, akik erőik átcsoportosításával és persze az orosz határ felől érkező segítséggel egyre elkeseredettben tartják megmaradt városaikat. Az ukrán hadsereg számára jelenleg a legkomolyabb kihívást az orosz határ lezárása jelenti, ahonnan folyamatosan özönlik Ukrajnába mind haditechnika mind haderő.

Donyeck eközben csaknem kiürült, aki a városban maradt, többnyire a fürdőkádban vagy a pincében éjszakázik. A közös menedékhelyekre már senki nem mer menekülni, mert a terroristák előszeretettel lőnek a tömegesen gyülekező emberek közé, hogy aztán az áldozatokat az ukrán nemzeti gárda népirtásának áldozataiként mutogathassák a médiában. Az ukránok által visszafoglalt városokban – mint például a korábban a felkelők székhelyként szolgáló Szlavjanszkban – az élet lassan kezd helyreállni, de a katonai győzelem után mindenki tisztában van azzal, hogy az információs háború megnyerésére is szükség lesz ahhoz, hogy az orosz média által a kijevi kormány ellen hergelt lakosok ne a népirtó juntaként viszonyuljanak országuk vezetőihez. És ez lesz a nehéz ügy.

A Szlavjanszkból elmenekült felkelők, az élükön Igor Girkinnel, orosz titkosszolgálat ezredesével – művésznevén Sztrelkovval – jelenleg Donyeckbe fészkelték be magukat, és keserítik meg az ott élők életét. Az egyik önjelölt katonai vezetőjük sajtótájékoztatóján közölte, hogy a város életének konszolidálására törekszenek, betiltják az utcán a fegyverviselést, ami kizárólag a blokk posztokon lesz megengedett. A sajtó kérdésére Igor Ivanov elmondta, hogy a bűnözőkkel, drogdílerekkel és részegesekkel leszámoltak, a donyecki utcákon rend van, a drogkereskedőket rögtönítélő bíróság elítélte és kivégezte. Ezt a gyakorlatot egyébként Szlavjanszk is megszenvedte: Sztrelkov bandája ugyanis bárkit letartóztathatott, és a „népi bíróság” elítélte, gyakran kínzások után kivégezte. Maxim Vaszin, egy helyi keresztény pásztor elmondása szerint így járt egy szlavjanszki  evangéliumi gyülekezet vezetőjének két fia és két további szolgálója is, akiket az ukrán hadsereg támogatásának vádjával megkínoztak, majd egy „Drovoszek” (Favágó) nevű pribék kivégezte őket.

Szlavjanszk normális kerékvágásba történő visszatérését jelzi, hogy a lakosok újra kimerészkednek a terekre, a rendvédelmi szervek pedig újraépülnek. A város új rendőrkapitánya elmondta, hogy Szlavjanszk megszállása a jelenlegi nyomozás szerint mintegy húsz speciálisan kiképzett profi révén sikerült, akikhez később csatlakoztak a helyi szeparatisták. A krími forgatókönyv a zöld emberkékkel azonban nem sikerült az ukrán hadsereg válasza miatt, aminek sajnos hosszú fegyveres konfliktus lett a vége: az eddig azonosított 143 áldozaton felül rengeteg az azonosítatlan, és temetetlen holttest, részben külföldi (azaz többségében orosz) harcosoké.  A várost övező erdőből erős hullaszag árad, a rendőrkapitány szerint odáig még el sem jutottak.

Dmitrij Timcsuk, ukrán katonai elemző szerint a sikerek ellenére a terrorellenes hadjárat továbbra is nehéz helyzetben van, a felszabadított Szlavjanszkból és Kramatorszkból menekülő csapatokat a vezetőik Sznyezsnoje és Torez térségében átcsoportosítják, és felerősítve masszív ellenállást tanúsítanak, Donyeckben pedig a város széléről a belső kerületekbe húzódnak. A határ mentén pedig az Oroszországból indított BM-21, Grad típusú rakétatámadásokkal is szembe kell néznie az ukrán hadseregnek.