Igari Léna 2014.08.03. 01:39
Mit szólnak az oroszok, ha a NATO betölti feladatát, és megvédi tagállamait?
Történelmi beszédet mondott Putyin augusztus elsején egy I. világháborús emlékmű avatásán, Moszkva mellett. A mondanivalója egyik hangsúlyos eleme volt, hogy bár a száz évvel ezelőtti háború előzményeként az oroszok próbálták békére inteni a háborúzni készülő Osztrák-Magyar Monarchiát, a "testvéri szláv nemzet" érdekeit szem előtt tartva, mégis kénytelenek voltak harcba bocsátkozni a nyugati agresszióval szemben.
A testvéri szláv nemzetet akkor a szerbek jelentették, ma azonban nem lehet az áthallást figyelmen kívül hagyni: Putyin ma a szomszédos "Novorosszija", azaz az elmúlt hónapok során Ukrajnáról leszakadni kívánó déli- és keleti megyék orosz ajkú lakosságát kívánja orosz tankokkal és nehéztüzérséggel megvédeni a "náci ukrán kormány" agressziójától. Még nem került sor nyílt orosz intervencióra, de Dmitrij Timcsuk, ukrán katonai elemző rendszeresen beszámol Oroszország területéről Ukrajna felé indított tüzérségi támadásokról, és napról-napra készülnek az orosz "békefenntartó" alakulatok érkezésére. Az említett "békefenntartók" már sikeresen felvették a harcot a maláj légitársaság gépével utazó nyugati "megszállókkal" szemben, és a donyecki és luganszki "népfelkelők" sorait erősítik, illetve vezetik.
Erre válaszul határozott úgy a NATO, hogy európai országokban megerősíti jelenlétét, és 48 órán belül reagálni képes haderőt csoportosít európai tagállamaiba. A fenti videón a CNN híradása alapján, Adrian Bradshaw helyettes főparancsnok közölte, hogy a lépés nem ellenséges, kizárólag védelmi célokat szolgál, ugyanis nem engedhetik meg, hogy a katonai szövetség tagállamai fenyegetettség alatt éljenek. Oroszország ugyanis, azon túl menően, hogy 2010 óta az ország legerősebb és legkorszerűbb katonai körzetévé fejlesztette a nyugati- dél-nyugati régióban elhelyezkedő hadtesteit, az utóbbi időben az ukrán határ közelébe csoportosítja át erejének jelentős részét (mintegy 20.000 főnyi állomány, nehéz haditechnikával együtt). (Orosz nyelvű leírás a haderő terjedelmével kapcsolatban itt. Ennek fényében felmerül a kérdés, Krím elcsatolására vajon mióta készülhettek?) Ezen túlmenően a Kreml nemcsak ideológiával és fegyverekkel látja el az ukrán területeken harcoló szeparatisákat, hanem folyamatosan juttatja át haderejét is, és az orosz területekről rakétatűzzel támogatja azok akcióit. Míg a katonai szakértők korábban csak orosz, csecsen, ingus zsoldosokról/önkéntesekről, és néhány speciálisan kiképzett alakulatról számoltak be, addig napjainkra mindennapossá vált az orosz reguláris hadsereg egyes csapatainak jelenléte is.
Mindazonáltal Ukrajna nem tagállama az észak-atlanti katonai szövetségnek, amely nem is valószínű, hogy felvállalna egy konfliktust a kelet-európai ország megszállása esetén, ugyanakkor a hidegháborús életérzést már sikeresen elültették az orosz és ukrán lakosságban. A legszerencsésebb forgatókönyv esetén az ukránok némi segítséggel kitessékelik az országból a donyecki és luganszki "népköztársaság" oldalán harcoló "önkénteseket", rosszabb esetben hűtőkamionban szállítják haza őket Orosz honba. Legrosszabb esetben - és ez sem kizárt - bevonulnak az orosz csapatok, és az étvágyukat ismerve, aligha elégszenek meg a "Donbassz" elfoglalásával, sokan már Kijevbe vágynak. A Szovjetunió 2.0-ás projektnek azonban nem a kommunista ideológiát szánják alapul, hanem az Orosz Birodalom helyreállítását.
Mindezek mellett a média hatékonyan erősíti a nyugat-ellenes hangulatot az oroszokban, így az ideológiára fogékonyak rendszeres megmozdulásokat tartanak a két legjelentősebb városban, Moszkvában és Szentpétervárott az ország alkotmányának módosítása érdekében, amely - szerintük - az orosz néplélektől idegen demokratikus normákra épül.
A kormányzó Egységes Oroszország politikusának, Jevgenyij Fjodorovnak a kezdeményezésére rendszeressé vált tüntetéseken mély orosz ideológiai alapokon álló, pravoszláv szellemű alkotmányt követelnek a nyugatellenes demonstrálók, a hatóságok jóváhagyó beleegyezése mellett, míg a kormányzó hatalom elleni bármilyen tüntetést azonnal feloszlatnak, megtorolnak, minden ellenzéki megmozdulást csírájában fojtanak el. (A Putyin 2012-es újraválasztása utáni tiltakozó demonstrációk egyik fő szervezőjére, Szergej Udalcovra, tömeges rendbontások elindításának vádjával 8 év letöltendőt kért az ügyész). Noha létezik ellenvélemény a jelenlegi politikai kurzussal szemben, és ellenzéki értelmiség is, ezek többnyire az internetes média, az online hírportálok és blogok világában hallatják hangjukat. A vidéken élő bábuskák és muzsikok meg a hitelre vásárolt tévéiken hallgatják a kremli propaganda agymosását, és drukkolnak a mindig győztes, igaz és szent ügyért harcoló seregeiknek, és soha nem tévedő elnöküknek, aki Függetlenségi Harcát - a mi zsebdiktátorunktól eltérően - nemcsak verbálisan vívja.
Akarnak-e az oroszok háborút?
Hát hogy a viharba ne...?
Címkék:Sztrelkov Ukrán háború Viágháború 345 komment
Igari Léna 2014.07.23. 14:18
Prés alatt a szeparatisták Ukrajnában
Egyre szűkül az ukrán hadsereg gyűrűje az orosz-párti szeparatisták körül, akik erőik átcsoportosításával és persze az orosz határ felől érkező segítséggel egyre elkeseredettben tartják megmaradt városaikat. Az ukrán hadsereg számára jelenleg a legkomolyabb kihívást az orosz határ lezárása jelenti, ahonnan folyamatosan özönlik Ukrajnába mind haditechnika mind haderő.
Donyeck eközben csaknem kiürült, aki a városban maradt, többnyire a fürdőkádban vagy a pincében éjszakázik. A közös menedékhelyekre már senki nem mer menekülni, mert a terroristák előszeretettel lőnek a tömegesen gyülekező emberek közé, hogy aztán az áldozatokat az ukrán nemzeti gárda népirtásának áldozataiként mutogathassák a médiában. Az ukránok által visszafoglalt városokban – mint például a korábban a felkelők székhelyként szolgáló Szlavjanszkban – az élet lassan kezd helyreállni, de a katonai győzelem után mindenki tisztában van azzal, hogy az információs háború megnyerésére is szükség lesz ahhoz, hogy az orosz média által a kijevi kormány ellen hergelt lakosok ne a népirtó juntaként viszonyuljanak országuk vezetőihez. És ez lesz a nehéz ügy.
A Szlavjanszkból elmenekült felkelők, az élükön Igor Girkinnel, orosz titkosszolgálat ezredesével – művésznevén Sztrelkovval – jelenleg Donyeckbe fészkelték be magukat, és keserítik meg az ott élők életét. Az egyik önjelölt katonai vezetőjük sajtótájékoztatóján közölte, hogy a város életének konszolidálására törekszenek, betiltják az utcán a fegyverviselést, ami kizárólag a blokk posztokon lesz megengedett. A sajtó kérdésére Igor Ivanov elmondta, hogy a bűnözőkkel, drogdílerekkel és részegesekkel leszámoltak, a donyecki utcákon rend van, a drogkereskedőket rögtönítélő bíróság elítélte és kivégezte. Ezt a gyakorlatot egyébként Szlavjanszk is megszenvedte: Sztrelkov bandája ugyanis bárkit letartóztathatott, és a „népi bíróság” elítélte, gyakran kínzások után kivégezte. Maxim Vaszin, egy helyi keresztény pásztor elmondása szerint így járt egy szlavjanszki evangéliumi gyülekezet vezetőjének két fia és két további szolgálója is, akiket az ukrán hadsereg támogatásának vádjával megkínoztak, majd egy „Drovoszek” (Favágó) nevű pribék kivégezte őket.
Szlavjanszk normális kerékvágásba történő visszatérését jelzi, hogy a lakosok újra kimerészkednek a terekre, a rendvédelmi szervek pedig újraépülnek. A város új rendőrkapitánya elmondta, hogy Szlavjanszk megszállása a jelenlegi nyomozás szerint mintegy húsz speciálisan kiképzett profi révén sikerült, akikhez később csatlakoztak a helyi szeparatisták. A krími forgatókönyv a zöld emberkékkel azonban nem sikerült az ukrán hadsereg válasza miatt, aminek sajnos hosszú fegyveres konfliktus lett a vége: az eddig azonosított 143 áldozaton felül rengeteg az azonosítatlan, és temetetlen holttest, részben külföldi (azaz többségében orosz) harcosoké. A várost övező erdőből erős hullaszag árad, a rendőrkapitány szerint odáig még el sem jutottak.
Dmitrij Timcsuk, ukrán katonai elemző szerint a sikerek ellenére a terrorellenes hadjárat továbbra is nehéz helyzetben van, a felszabadított Szlavjanszkból és Kramatorszkból menekülő csapatokat a vezetőik Sznyezsnoje és Torez térségében átcsoportosítják, és felerősítve masszív ellenállást tanúsítanak, Donyeckben pedig a város széléről a belső kerületekbe húzódnak. A határ mentén pedig az Oroszországból indított BM-21, Grad típusú rakétatámadásokkal is szembe kell néznie az ukrán hadseregnek.
Címkék:keresztényüldözés Donyeck Szlavjanszk Sztrelkov orosz rakéta 2 komment
Igari Léna 2014.07.17. 12:18
Oroszország és az európai szélsőjobb
A Kreml ötödik hadteste
Az ukrán hadsereg fehér foszforral bombázza saját lakosságát. Szlovjanszk környékén foszfort tartalmazó gyújtóbombákkal követ el népirtást saját lakossága ellen a kijevi junta – adják hírül az orosz médiában. Mutatnak síró embereket, szétbombázott épületeket és felperzselt földet is az orosz televíziós csatornák, meg éjszakai bombázást, foszforral. Az ukrán haderő cáfol, de a Donbasszon már senki nem hisz nekik, hiszen ők a kijevi junta, akik népirtást követnek el saját lakosságukkal szemben.
Az orosz média egyre durvább híreket közöl a kijevi hatalom oroszokkal (értsd orosz ajkú ukránokkal) szemben elkövetett akcióiról, számtalanszor népirtással és háborús bűnökkel vádolva az ukrán fegyveres erőket és a vezérkart, mindenek előtt pedig az elnököt. A saját lakosságát irtó, nőket és gyerekeket gyilkoló náciknak mutatják be azt a kormányt, amely Ukrajna területi egységének megtartása és területi integritása érdekében terror-ellenes hadjáratot indított az illegálisan felfegyverkezett szeparatista harcosokkal szemben. Noha valóban vannak a harcoknak polgári áldozatai, az ukrán vezetés ezekkel kapcsolatban kifejezte együttérzését, és egyértelművé tette, hogy a megtorló akció a fegyveres terrorcsoportokkal szemben, és nem a polgári lakosság ellen zajlik. Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szeparatisták vezetői szinte kivétel nélkül oroszok, titkosszolgálati múlttal rendelkező tisztek, vagy politológusok.
A foszfor-bombázás híreit az ukrán hadvezetés sajtótájékoztatón cáfolta. Ennek ellenére az oroszok minden Kreml által finanszírozott médiájában – az orosz és angol nyelvűben egyaránt tényként állítják. A stopfake.org nevű, orosz médiahazugságok leleplezésére létrehozott ukrán tényfeltáró újságírókból létrehozott szervezet, valamint az Információs Ellenállás nevű szervezet is egyértelműen bizonyította, hogy az orosz tévékben vetített, Szlovjanszk bombázásaként bemutatott képek 2004-es iraki felvételek, egyetlen csatornán sem helyesbítettek. Ha a magyar médiában nézzük meg a foszfor-bombázás híreinek megjelenését, akkor egyértelműen kirajzolódik egy szélsőjobboldalhoz köthető médiabirodalom: az olyan „leleplező”, „igazságot író”, „tényfeltáró” médiumok hozták le a hírt, mint a Hídfőnet, az Alfahír, a Szabad Riport, a Titkolthírek nevű Facebook csoport, valamint az Oroszország Hangja – orosz állami rádió magyar nyelvű honlapja, amelyek előszeretettel foglalkoznak különböző összeesküvés-elméletekkel, elsősorban a zsidó világuralom témakörében. A szélsőjobb oldalhoz kötődő média Kremlbe vezető szálaival több nyugati és magyar elemzés is foglalkozott, korábban a political radical blog bejegyzéséből tájékozódhatott a magyar olvasó az orosz hírgyárak itthoni közvetítőről. A bejegyzés szerzője többek között foglalkozik a „Kiállunk Oroszország mellett” Facebook-oldallal, mely bevallottan elfogultan tájékoztat a „liberális, atlantista média” ellenében az ukrán krízisről és a harcokról. A propagandája fő elemei a következők: 1. az Egyesült Államok és Kijev konspirációba ágyazott démonizálása, 2. az ukrajnai szeparatista törekvések felkarolása, 3. az orosz diplomácia és Putyin álláspontjának kritikátlan bemutatása, továbbá a kelet-ukrajnai harcokról való „háborús tudósítás”. Az oldal szerzőinek már mottó-választása is beszédes, hogy kikkel, és ki ellen határozzák meg magukat: „Oroszország mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív szerint határozzák meg a fontos döntéseket, és nem egy állam (USA vagy Izrael), vagy egy államszövetség (NATO) akarata szerint” – Vlagyimir Putyin.
Marine Le Pen Moszkva szövetségese
A szélsőjobboldal kremli kötődése természetesen nem az ukrán rendbontások kezdetére tehető, és nem is kizárólag a Jobbikhoz és Kovács Bélához köthető, noha Magyarországon hozzájuk kötődik legnyilvánvalóbban a keleti nyitás politikája és az orosz (sőt Eurázsiai Unió iránti) elkötelezettség. Amikor 2013-ban Vona Gábor Kovács (KG)Bélával látogatást tett a moszkvai Lomonoszov Egyetemen, az Eurázsiai integráció kapcsán rendezett előadáson a Jobbik elnöke bejelentette, hogy amint kormányra kerül, megvizsgálják annak lehetőségét, hogy az ország kilép az Európai Unióból, és az Eurázsiai Unióhoz csatlakozik. Dugin professzor, a tanszék vezetője, és az integráció egyik legfőbb ideológusa ezt a kijelentést nagy örömmel fogadta. Az oroszok tehát fontos európai szövetségesként tekintenek a Jobbikra, de a magyar szélsőjobbon kívül Nyugat-Európában is megtalálhatóak a megbízható támogatók. Franciaországban Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke a Kreml barátja, Görögországban az Arany Hajnal, a bolgár Ataka pedig egyes kutatók szerint kifejezetten az orosz kormány pénzén jött létre. Nem csak ideológiai, hanem katonai támogatást is nyújt az orosz-párti ukránellenes harcokban a lengyel fasiszták vezetője, Bartosz Bekier, a Falanga vezetője, aki csapatával deklaráltan részt vesz a fegyveres összetűzésekben a Donbasszon. Olaszországban a Millenium nevű fasiszta szervezet képviselői tettek a közelmúltban látogatást a donyecki szakadár vezetőknél, Pavel Gubarev és Denisz Pusilin is találkozott a olasz radikálisok képviselőjével, Orazio Maria Gnerre- vel, aki nem meglepő módon szintén Alekszandr Dugin eurázsiai gondolatának terjesztője, 2012 óta kötődik az orosz fasiszta tudóshoz.
Dugin Alekszander - nem csak ideológiát gyárt, de uszít is
Pavel Gubarev a donyecki szakadárok vezetője és az olasz szélsőjobb képviselői
A Kremlhez kötődő szövetségesekről pontos képet adnak az úgynevezett választási megfigyelők is, akik a Krími népszavazás hitelességén őrködtek: az Osztrák Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs), a belga Flamand Érdek (Vlaams Belang), Kommunitárius Európai Nemzeti Párt (Parti Communautaire National-Européen), a bolgár Ataka, a francia Nemzeti Front, a magyar Jobbik, az olasz Lega Nord és a Háromszínű Láng (Fiamma Tricolore), a legyel Önvédelem (Samooborona) a szer Dveri és a spanyol (Plataforma per Catalunya)vett részt a referendum legalizálásában. Ők az Eurázsiai Tanács a Demokráciáért és Választásokért nevű szervezet felkérésére utaztak megfigyelni a választások tisztaságát, amelyet jelenleg Luc Michel nevű belga szélsőjobbos politológus elnököl (a Parti Communautaire National-Européen alapítójaként), aki hű követője és korábban személyi titkára Jean-François Thiriart-nak, akit náci kollaboránsként elítélt a bíróság. Az általa elnökölt szerv önmagát kormányoktól és politikai blokkoktól független szervezetnek mondja, ugyanakkor nem titkolja elkötelezettségét Putyin iránt a nyugattal szemben: bármely illegitim politikai folyamat mellé bátran nevét adja: így a krími népszavazás, Dél-Oszétia vagy Abházia vagy a Dnyeszter-menti köztársaság státuszának legalizálása.
Címkék:fake szélsőjobb szakadárok Oroszország Putyin szeparatisták ukrán konfliktus médiahazugság Dugin
Igari Léna 2014.07.17. 11:11
Belevágok
Akkor most belevágok.
Régóta gyűlnek olyan írásaim, amelyeket eddig nem publikáltam. Azt hiszem túl exhibicionista vagyok ahhoz, hogy a dokumentumok mappámnak tartogassak olyan írásokat, amelyek mást is érdekelhetnek - elsősorban az orosz-ukrán helyzet kapcsán, de jó kapcsolataim vannak Irak és Szíria valamint Izrael témakörében is, úgyhogy onnan is lesznek aktualitások. Az a célom, hogy aktuális, hiteles információkat osszak meg, első kézből, vagyis a legtöbb írásom helyből, az éppen nehéztüzérség által lőtt városokból, vagy az iraki "Kalifátus" tövében található Kurdisztánból származó információkból készül. "Errünnen is meg arrunnan", ahogy egy felvidéki barátunk mondaná.
1 komment
