Történelmi beszédet mondott Putyin augusztus elsején egy I. világháborús emlékmű avatásán, Moszkva mellett. A mondanivalója egyik hangsúlyos eleme volt, hogy bár a száz évvel ezelőtti háború előzményeként az oroszok próbálták békére inteni a háborúzni készülő Osztrák-Magyar Monarchiát, a "testvéri szláv nemzet" érdekeit szem előtt tartva, mégis kénytelenek voltak harcba bocsátkozni a nyugati agresszióval szemben.
A testvéri szláv nemzetet akkor a szerbek jelentették, ma azonban nem lehet az áthallást figyelmen kívül hagyni: Putyin ma a szomszédos "Novorosszija", azaz az elmúlt hónapok során Ukrajnáról leszakadni kívánó déli- és keleti megyék orosz ajkú lakosságát kívánja orosz tankokkal és nehéztüzérséggel megvédeni a "náci ukrán kormány" agressziójától. Még nem került sor nyílt orosz intervencióra, de Dmitrij Timcsuk, ukrán katonai elemző rendszeresen beszámol Oroszország területéről Ukrajna felé indított tüzérségi támadásokról, és napról-napra készülnek az orosz "békefenntartó" alakulatok érkezésére. Az említett "békefenntartók" már sikeresen felvették a harcot a maláj légitársaság gépével utazó nyugati "megszállókkal" szemben, és a donyecki és luganszki "népfelkelők" sorait erősítik, illetve vezetik.
Erre válaszul határozott úgy a NATO, hogy európai országokban megerősíti jelenlétét, és 48 órán belül reagálni képes haderőt csoportosít európai tagállamaiba. A fenti videón a CNN híradása alapján, Adrian Bradshaw helyettes főparancsnok közölte, hogy a lépés nem ellenséges, kizárólag védelmi célokat szolgál, ugyanis nem engedhetik meg, hogy a katonai szövetség tagállamai fenyegetettség alatt éljenek. Oroszország ugyanis, azon túl menően, hogy 2010 óta az ország legerősebb és legkorszerűbb katonai körzetévé fejlesztette a nyugati- dél-nyugati régióban elhelyezkedő hadtesteit, az utóbbi időben az ukrán határ közelébe csoportosítja át erejének jelentős részét (mintegy 20.000 főnyi állomány, nehéz haditechnikával együtt). (Orosz nyelvű leírás a haderő terjedelmével kapcsolatban itt. Ennek fényében felmerül a kérdés, Krím elcsatolására vajon mióta készülhettek?) Ezen túlmenően a Kreml nemcsak ideológiával és fegyverekkel látja el az ukrán területeken harcoló szeparatisákat, hanem folyamatosan juttatja át haderejét is, és az orosz területekről rakétatűzzel támogatja azok akcióit. Míg a katonai szakértők korábban csak orosz, csecsen, ingus zsoldosokról/önkéntesekről, és néhány speciálisan kiképzett alakulatról számoltak be, addig napjainkra mindennapossá vált az orosz reguláris hadsereg egyes csapatainak jelenléte is.
Mindazonáltal Ukrajna nem tagállama az észak-atlanti katonai szövetségnek, amely nem is valószínű, hogy felvállalna egy konfliktust a kelet-európai ország megszállása esetén, ugyanakkor a hidegháborús életérzést már sikeresen elültették az orosz és ukrán lakosságban. A legszerencsésebb forgatókönyv esetén az ukránok némi segítséggel kitessékelik az országból a donyecki és luganszki "népköztársaság" oldalán harcoló "önkénteseket", rosszabb esetben hűtőkamionban szállítják haza őket Orosz honba. Legrosszabb esetben - és ez sem kizárt - bevonulnak az orosz csapatok, és az étvágyukat ismerve, aligha elégszenek meg a "Donbassz" elfoglalásával, sokan már Kijevbe vágynak. A Szovjetunió 2.0-ás projektnek azonban nem a kommunista ideológiát szánják alapul, hanem az Orosz Birodalom helyreállítását.
Mindezek mellett a média hatékonyan erősíti a nyugat-ellenes hangulatot az oroszokban, így az ideológiára fogékonyak rendszeres megmozdulásokat tartanak a két legjelentősebb városban, Moszkvában és Szentpétervárott az ország alkotmányának módosítása érdekében, amely - szerintük - az orosz néplélektől idegen demokratikus normákra épül.
A kormányzó Egységes Oroszország politikusának, Jevgenyij Fjodorovnak a kezdeményezésére rendszeressé vált tüntetéseken mély orosz ideológiai alapokon álló, pravoszláv szellemű alkotmányt követelnek a nyugatellenes demonstrálók, a hatóságok jóváhagyó beleegyezése mellett, míg a kormányzó hatalom elleni bármilyen tüntetést azonnal feloszlatnak, megtorolnak, minden ellenzéki megmozdulást csírájában fojtanak el. (A Putyin 2012-es újraválasztása utáni tiltakozó demonstrációk egyik fő szervezőjére, Szergej Udalcovra, tömeges rendbontások elindításának vádjával 8 év letöltendőt kért az ügyész). Noha létezik ellenvélemény a jelenlegi politikai kurzussal szemben, és ellenzéki értelmiség is, ezek többnyire az internetes média, az online hírportálok és blogok világában hallatják hangjukat. A vidéken élő bábuskák és muzsikok meg a hitelre vásárolt tévéiken hallgatják a kremli propaganda agymosását, és drukkolnak a mindig győztes, igaz és szent ügyért harcoló seregeiknek, és soha nem tévedő elnöküknek, aki Függetlenségi Harcát - a mi zsebdiktátorunktól eltérően - nemcsak verbálisan vívja.
Akarnak-e az oroszok háborút?
Hát hogy a viharba ne...?
