A Kreml ötödik hadteste
Az ukrán hadsereg fehér foszforral bombázza saját lakosságát. Szlovjanszk környékén foszfort tartalmazó gyújtóbombákkal követ el népirtást saját lakossága ellen a kijevi junta – adják hírül az orosz médiában. Mutatnak síró embereket, szétbombázott épületeket és felperzselt földet is az orosz televíziós csatornák, meg éjszakai bombázást, foszforral. Az ukrán haderő cáfol, de a Donbasszon már senki nem hisz nekik, hiszen ők a kijevi junta, akik népirtást követnek el saját lakosságukkal szemben.
Az orosz média egyre durvább híreket közöl a kijevi hatalom oroszokkal (értsd orosz ajkú ukránokkal) szemben elkövetett akcióiról, számtalanszor népirtással és háborús bűnökkel vádolva az ukrán fegyveres erőket és a vezérkart, mindenek előtt pedig az elnököt. A saját lakosságát irtó, nőket és gyerekeket gyilkoló náciknak mutatják be azt a kormányt, amely Ukrajna területi egységének megtartása és területi integritása érdekében terror-ellenes hadjáratot indított az illegálisan felfegyverkezett szeparatista harcosokkal szemben. Noha valóban vannak a harcoknak polgári áldozatai, az ukrán vezetés ezekkel kapcsolatban kifejezte együttérzését, és egyértelművé tette, hogy a megtorló akció a fegyveres terrorcsoportokkal szemben, és nem a polgári lakosság ellen zajlik. Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szeparatisták vezetői szinte kivétel nélkül oroszok, titkosszolgálati múlttal rendelkező tisztek, vagy politológusok.
A foszfor-bombázás híreit az ukrán hadvezetés sajtótájékoztatón cáfolta. Ennek ellenére az oroszok minden Kreml által finanszírozott médiájában – az orosz és angol nyelvűben egyaránt tényként állítják. A stopfake.org nevű, orosz médiahazugságok leleplezésére létrehozott ukrán tényfeltáró újságírókból létrehozott szervezet, valamint az Információs Ellenállás nevű szervezet is egyértelműen bizonyította, hogy az orosz tévékben vetített, Szlovjanszk bombázásaként bemutatott képek 2004-es iraki felvételek, egyetlen csatornán sem helyesbítettek. Ha a magyar médiában nézzük meg a foszfor-bombázás híreinek megjelenését, akkor egyértelműen kirajzolódik egy szélsőjobboldalhoz köthető médiabirodalom: az olyan „leleplező”, „igazságot író”, „tényfeltáró” médiumok hozták le a hírt, mint a Hídfőnet, az Alfahír, a Szabad Riport, a Titkolthírek nevű Facebook csoport, valamint az Oroszország Hangja – orosz állami rádió magyar nyelvű honlapja, amelyek előszeretettel foglalkoznak különböző összeesküvés-elméletekkel, elsősorban a zsidó világuralom témakörében. A szélsőjobb oldalhoz kötődő média Kremlbe vezető szálaival több nyugati és magyar elemzés is foglalkozott, korábban a political radical blog bejegyzéséből tájékozódhatott a magyar olvasó az orosz hírgyárak itthoni közvetítőről. A bejegyzés szerzője többek között foglalkozik a „Kiállunk Oroszország mellett” Facebook-oldallal, mely bevallottan elfogultan tájékoztat a „liberális, atlantista média” ellenében az ukrán krízisről és a harcokról. A propagandája fő elemei a következők: 1. az Egyesült Államok és Kijev konspirációba ágyazott démonizálása, 2. az ukrajnai szeparatista törekvések felkarolása, 3. az orosz diplomácia és Putyin álláspontjának kritikátlan bemutatása, továbbá a kelet-ukrajnai harcokról való „háborús tudósítás”. Az oldal szerzőinek már mottó-választása is beszédes, hogy kikkel, és ki ellen határozzák meg magukat: „Oroszország mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív szerint határozzák meg a fontos döntéseket, és nem egy állam (USA vagy Izrael), vagy egy államszövetség (NATO) akarata szerint” – Vlagyimir Putyin.
Marine Le Pen Moszkva szövetségese
A szélsőjobboldal kremli kötődése természetesen nem az ukrán rendbontások kezdetére tehető, és nem is kizárólag a Jobbikhoz és Kovács Bélához köthető, noha Magyarországon hozzájuk kötődik legnyilvánvalóbban a keleti nyitás politikája és az orosz (sőt Eurázsiai Unió iránti) elkötelezettség. Amikor 2013-ban Vona Gábor Kovács (KG)Bélával látogatást tett a moszkvai Lomonoszov Egyetemen, az Eurázsiai integráció kapcsán rendezett előadáson a Jobbik elnöke bejelentette, hogy amint kormányra kerül, megvizsgálják annak lehetőségét, hogy az ország kilép az Európai Unióból, és az Eurázsiai Unióhoz csatlakozik. Dugin professzor, a tanszék vezetője, és az integráció egyik legfőbb ideológusa ezt a kijelentést nagy örömmel fogadta. Az oroszok tehát fontos európai szövetségesként tekintenek a Jobbikra, de a magyar szélsőjobbon kívül Nyugat-Európában is megtalálhatóak a megbízható támogatók. Franciaországban Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke a Kreml barátja, Görögországban az Arany Hajnal, a bolgár Ataka pedig egyes kutatók szerint kifejezetten az orosz kormány pénzén jött létre. Nem csak ideológiai, hanem katonai támogatást is nyújt az orosz-párti ukránellenes harcokban a lengyel fasiszták vezetője, Bartosz Bekier, a Falanga vezetője, aki csapatával deklaráltan részt vesz a fegyveres összetűzésekben a Donbasszon. Olaszországban a Millenium nevű fasiszta szervezet képviselői tettek a közelmúltban látogatást a donyecki szakadár vezetőknél, Pavel Gubarev és Denisz Pusilin is találkozott a olasz radikálisok képviselőjével, Orazio Maria Gnerre- vel, aki nem meglepő módon szintén Alekszandr Dugin eurázsiai gondolatának terjesztője, 2012 óta kötődik az orosz fasiszta tudóshoz.
Dugin Alekszander - nem csak ideológiát gyárt, de uszít is
Pavel Gubarev a donyecki szakadárok vezetője és az olasz szélsőjobb képviselői
A Kremlhez kötődő szövetségesekről pontos képet adnak az úgynevezett választási megfigyelők is, akik a Krími népszavazás hitelességén őrködtek: az Osztrák Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs), a belga Flamand Érdek (Vlaams Belang), Kommunitárius Európai Nemzeti Párt (Parti Communautaire National-Européen), a bolgár Ataka, a francia Nemzeti Front, a magyar Jobbik, az olasz Lega Nord és a Háromszínű Láng (Fiamma Tricolore), a legyel Önvédelem (Samooborona) a szer Dveri és a spanyol (Plataforma per Catalunya)vett részt a referendum legalizálásában. Ők az Eurázsiai Tanács a Demokráciáért és Választásokért nevű szervezet felkérésére utaztak megfigyelni a választások tisztaságát, amelyet jelenleg Luc Michel nevű belga szélsőjobbos politológus elnököl (a Parti Communautaire National-Européen alapítójaként), aki hű követője és korábban személyi titkára Jean-François Thiriart-nak, akit náci kollaboránsként elítélt a bíróság. Az általa elnökölt szerv önmagát kormányoktól és politikai blokkoktól független szervezetnek mondja, ugyanakkor nem titkolja elkötelezettségét Putyin iránt a nyugattal szemben: bármely illegitim politikai folyamat mellé bátran nevét adja: így a krími népszavazás, Dél-Oszétia vagy Abházia vagy a Dnyeszter-menti köztársaság státuszának legalizálása.
