Van ez a sztori a humanitárius konvojjal, amit az oroszok küldtek át Ukrajnába – ez az írás most nem erről szól. Ez csak az apropója.
A konvojos történet egy csomó kérdést vet fel. Az oroszok elhatározták, hogy mennek – és mentek. Vagy itt van például a Krím: Oroszország elhatározta, hogy kell neki – elvette. Mindenféle nemzetközi jogi kérdésre magasról tett, és erőből keresztülnyomta a világ torkán. A Nyugat persze sipákolt egy kicsit, hogy “határok sérthetetlensége, más ország területi integritása, nemzetközi jogi normák, satöbbi”, Putyin elnök ezt elintézte egy cinikus mosollyal, és kettős mércével vádolta meg a Nyugatot. Oroszország akarta a Krímet, megfogta, elvette. Aztán úgy határozott, hogy kell neki a Donbassz. Megcsinálta a Donyecki és Luganszki Népköztársaságot (igen, az oroszok csinálták meg, úgy nevezik, hogy DNR-projekt, meg LNR-projekt). Mert kellettek nekik a hadi- és repülőüzemek, meg a nehézipari gyárak. Ha kell ehhez egy háború, mert nem megy az “udvarias emberek” (вежливые люди)révén, akkor majd megy a speciális alakulatokkal. Meg nehéztüzérséggel és tankokkal.
Sokan vitatják, hogy Oroszországnak köze lenne a Kelet-Ukrajnában zajló harcokhoz. Sokan állítják, hogy ukrán belviszály, mások szerint az USA meg a cionista világösszeesküvés tehet róla. Moszkva akarta az LNR-projektet, meg a DNR-projektet. Megtervezte, és megcsinálta. A Nyugat bevezetett 1-2 szankciót, na bumm.
Aztán a szeparatisták lelőtték a MH17-et, a Nyugat kicsit szigorított a szankciókon. Putyin megszeppenve szipog a sarokban? Nem, kérem szépen, van vér a pucájában – még húz egyet rá. Annak az importját is betiltja, amit az USA, vagy az EU egyébként nem szándékozott korlátozni. És már csak a látszatát sem kerüli el az LNR és a DNR támogatásának, nyíltan küldi a haditechnikát és a haderőt Ukrajnába. Pszkovszki desszantosokat temetnek a kétségbeesett szülők, akik azt sem tudták, hova küldik “gyakorlatozni” fiaikat.
Augusztus végén Ukrajnában elesett orosz deszantos Pszkovból – nem az egyetlen
Aztán kitalálták a “humanitárius konvojt”. Dacára mindenféle tiltakozásoknak, az oroszok elhatározták, hogy bevonulnak az országba, szűzi, ártatlan, fehér színűre festett katonai szállítójárművekkel, egy szuverén állam területére, aggodalmak, tiltakozások ellenére. Elhatározták, hogy megteszik, és ki állíthatja meg? Ott vannak egy idegen ország területén, senki nem érti mit akarnak: megszállják az országot, vagy jönnek és mennek? Van nekem is egy kérdésem. Mindegy nekem, hogy milyen céllal rendezték ezt a színjátékot, mindegy az is, hogy milyen propagandával magyarázzák az egészet, régen nem hiszem el már a kérdéseiket sem. Bármilyen nemzetközi jogi normát meg lehet sérteni – és nincs eszköz ellene? Vagyis egy agresszor bármely ország területi integritását megsérti, akárhova bevonul, bármit megszáll, és semmi következménye?
Ebből adódik a következő kérdés is: most már teljesen következmények nélküli világhoz kell szoknunk? Ahol a lefejezett amerikai újságíróhoz éppoly szenvtelenül kell viszonyulnom, mint az orosz agresszióhoz? Az iraki keresztények és más kisebbségek elleni népirtást ugyanúgy meg lehet szokni, mint ahogy beletörődünk, hogy a Krím kellett az oroszoknak? Gázai övezetből rakétákat lövöldözni, és sírni, ha válasz jön rá - ez is normális? Vannak még nemzetközi normák, gátak, amelyek megakadályozzák, hogy amit nem szabad, azt nem teszik? Vagy úgy van, hogy "na jó, ha nagyon akarod – szabad”?
“A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
– hirdette a Párt három jelmondata Orwell regényében az igazságügyi minisztérium homlokzatán. Ez a világ itt van közvetlenül mellettünk. Itt liheg, pedig a ’90-es években még úgy tűnt, hogy soha nem jön vissza. És ha a nyugati világ továbbra is közömbös lesz vele szemben, akkor Európa többi részében is meg fognak jelenni a „humanitárius konvojok.” Meg az „udvarias emberek” - voltak már itt negyven évre. Csak idő kérdése, a szándék megvan.
És lehet, hogy újra rakétákat akarnak majd telepíteni Kubába. Persze Obama mélységes aggodalmában hívogatni fogja a Kremlt, ahol majd elmagyarázzák neki, hogy ő nem Kennedy, és takarodjon vissza a fára banánt enni – ahogy a derék orosz patrióta körökben járja a mondás. Aztán még azt is közlik majd, hogy Hruscsov rég meghalt, a rakéták pedig maradnak. Punktum. És van olyan hatalom, vagy nemzet, vagy nemzetközi szervezet, amely meg fogja állítani?
Mert vannak országok, amelyek nagyon akarnak valamit a másik rovására, és nincs aki elmagyarázza nekik, hogy ne akarják annyira – és az sok millió halálos áldozattal szokott járni, meg menekültek millióival. Meg a fejlett nyugati civilizáció krachjával: a bombázások eléggé átrendezik a városokat meg a pompás infrastruktúrát, és a lövészárkokban erősen visszaesik a kütyük és appjaik iránti kereslet.
Putyin szerint a második világháborút nem a német agresszió váltotta ki, hanem az első világháborút lezáró igazságtalan békeszerződés. A győztes szövetségesek tehetnek róla. Ahogy az Ukrajnában zajló agresszióért is a Nyugat felel. Oroszország pedig csak fehér színű autókkal szállítja a humanitárius segélyt az amerikai ( és európai és cionista-zsidó-náci) agressziónak áldozatul esett "Novorosszija" lakosságának.
1968. tavasza, Prága. Orosz "békefenntartók." "A háború: béke."
